Mindig is érdekelt, hogy egy homoszexuális vagy egy leszbikus pontosan mit is él át. Hogyan viselkedik, mihez hogyan viszonyul, mit lát a világból, hozzá hogyan viszonyulnak. Többségben elfogadják-e az emberek, vagy nap mint nap szörnyűségeken megy át. Hogyan változott meg az élete, annak realizálása után, hogy ő nem éppen úgy működik, mint a többi ember. Én sosem ítéltem el őket. Nem értettem és a mai napig sem értem, hogy néhány ember miért mutat erős ellenszenvet velük szemben, hiszen ugyan olyan emberek mint mindenki más…. csak mások.Volt akkora szerencsém, hogy készíthettem egy ehhez a témához kapcsolódó interjút. Így nagyobb betekintést nyerhettem az egész mivoltába. Alanyom azonban kilétét nem szeretné felfedni, de az interjúnak nem is ez a lényege. Hanem az, hogy az emberek nagyobb rálátást nyerjenek ebbe a világba is.

​

Mióta vagy tisztában azzal, hogy a saját nemedhez vonzódsz?

Ez számomra soha nem volt kérdés, vagy sohasem merült fel. Ez nem azt jelenti, hogy kiskoromban is úgy gondoltam, hogy meleg vagyok, hanem számomra így volt természetes. Voltam én szerelmes lányokba is, voltak barátnőim is, de felnőtt koromban értettem meg, hogy én sohasem nemekbe voltam szerelmes, hanem személyekhez, személyiségekhez vonzódtam.

Valaha megfordult a fejedben az, hogy nem is homoszexuális, hanem biszexuális vagy?

Őszintén szólva, én sohasem szeretem kategorizálni magam. A társadalomnak ez egyfajta elvárása, hogy mindenkit valamilyen titulussal lásson el. Nem biztos, hogy nekem erre van igényem. Nekem az a lényeg, hogy teljesen kerek életet élek, és teljesen boldog vagyok az én családomban. Az meg már tök mindegy, hogy ez a család hogyan épül fel.

​

Okozott ez valaha hátrányt bármilyen téren? Gondolok itt munkára, barátokra, egyéb hasonló dolgokra.

Nem, soha. Azt el kell mondjam, nekem a többi meleghez képest és a rég történtekhez képest iszonyatosan mázlim volt egész életemben. Soha semmilyen hátrány nem ért, engem soha nem támadtak meg. Mondjuk nem vagyok az a fajta, akin látszik, hogy meleg. Sok fajta meleg van és nem szabad mindenkit tipizálni, éppen ezért a melegeknek a szivárvány a jelképe. Mert nagyon sokfélék vagyunk. Én azt vettem észre a saját környezetemben, hogyha az ember saját magával tisztában van, és ebből nem csinál titkot, akkor a környezete sem foglalkozik ezzel. Én sohasem titkoltam azt, hogy meleg vagyok, hogy kivel élek együtt, és nem is ezzel kezdem egy munkahelyen a beszélgetést vagy a bemutatkozást. Ha pedig valaki megkérdezi, akkor én erre őszintén válaszolok. Ahogy mondtam, soha semmilyen hátrányom nem volt ebből. Bár a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy mivel újságíró vagyok, ez egy speciális közeg és itt több a nyitottabb ember. Ugyanígy a művészvilágot is példaként lehet felhozni.

​

Homo- vagy heteroszexuális barátaid vannak többségben?

Teljesen színes a baráti társaságom. Nem szexualitás szempontjából választottam meg a barátaimat, ahogy a családom sem úgy választ maga köré embereket, hogy milyen irányultságúak. Én kézzel-lábbak tiltakozom a kirekesztés bármilyen formája ellen, és bármilyen furcsán hangzik, létezik a melegek egy rétegének olyasfajta hozzáállása, ami kirekeszti a heteroszexuális társadalmat. Nagyon liberális városokban azért vannak egyfajta meleg negyedek. Elég sok helyen jártunk Európában és Berlinben engem kifejezetten idegesített, irritált, hogy amikor ott jártunk, akkor a meleg negyedben laktunk. Ez egy viszonylag nagy városrész és ott mindenki meleg volt. Én megfulladtam tőle, mert az én életem nem arról szól, hogy meleg vagyok, hanem arról, hogy én egy ember vagyok, akinek egy részét képezi az, hogy meleg.

​

Akkor ez igazából területtől és országtól is függ, hogy ki hogyan viszonyul a melegekhez?

Az, hogy egy-egy társadalom hogyan fogadja el homoszexualitást, az nagyban függ az országtól. Magyarországnak még nagyon sokat kell tanulnia erről. Bár, bármilyen meglepő és bármennyire másképp gondolja ezt az ember, a magyar ember sokkal elfogadóbb, mint azt ma gondoljuk. Főleg, amikor ráébrednek, hogy igazából az ő környezetükben is élnek melegek csak nem tudnak róluk.

​

Érezted már azt, hogy amiatt, mert te meleg vagy másként kéne viselkedned, máshogy kéne öltözködnöd vagy bármit máskép kéne csinálnod?

Nem, soha. Én mindig ember akarok lenni, én én akarok lenni és nem akarok másnak látszani. Nem fogok az utcára kitipegni magas sarkúban, mert erre nincs igényem. Teszem hozzá, ha egy buli van, és ez erről szól, akkor ugyan úgy, ahogy egy hetero pasi is csinál magából hülyét, én is képes vagyok arra, hogy hülyét csináljak magamból. De akkor az a szórakozásról szól és a buliról. Ennek is megvan a maga helye.

​

Szerepet játszik a pride bármilyen szempontból az életedben?

Elmentünk néhányszor felvonulni, rendkívül fontosnak tartom magát a prideot, főleg Magyarországon. Azt le kell szögezni, hogy a pride nem csak a felvonulásról szól. A pride egy egy hetes kulturális rendezvénysorozat, ami színházi eseményeket, filmvetítéseket tartalmaz, beszélgetéseket szakértőkkel sokféle témában, bulik is vannak, a felvonulás csak egy része, ami persze a leglátványosabb az egészben. Magyarországon ezt nagyon fontosnak tartom, mert küzdenie kell ennek a kissebségnek az elfogadásért, az egyenjogúságáért, ami mind a mai napig nincs meg. Ezek azok a kérdések, amik engem tizenéves fejjel a legjobban izgattak. Ezek alapján mindenki megformálhatja véleményét a témával kapcsolatban. De mégis az a legfontosabb, hogy ne ítélkezzünk. Nem kell őket szeretni. De bántani sem. Ugyan olyan szerethető emberek, mint bárki más. Tájékozottnak kell lenni ebben a témában. Erre nagyon hasznos ez az interjú. Tágabb betekintést nyújt az ő világukba. De mint ahogy az interjú alanyom is mondta, a melegek is nagyon különbözőek. Így nem lehet róluk egy emberként beszélni. Én nagyon élveztem ezt a beszélgetést, és számomra hasznosnak bizonyult. Remélem nem leszek vele egyedül.

Horváth Csenge